FŐOLDAL

  1. pl
  2. en
  3. hu
Véres grófnő – Báthori Erzsébet legendája

Pár század eltelt már Báthori Erzsébet halála óta, mégis a története még mindig ellentmondást és szenzációt kelt.  A kegyetlen cselekedeteiről szóló legendáknak sok változata keletkezett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közülük egyik azt mondja, hogy a grófnő Thurzó György nádor által szervezett összeesküvés áldozatául esett, aminek célja az volt, hogy eltávolítsa az erős pozíciójából és megfossza vagyonától Báthori Erzsébetet. Az utóbbi években magyar történészek megpróbálják bebizonyítani is, hogy a grófnő soha nem kínozta, hanem gyógyította a súlyos betegeket. Ám a szemtanúk közül senki nem említette a gyógyászati gyakorlatot, csak elnyomásról és mártíromságról volt szó. Akkor hol áll a Báthori Erzsébetre vonatkozó történelmi igazság? A történészeknek többet kell foglalkozniuk a témával és kideríteniük a rendkívül érdekes és komplikált család titkait. Akkor most beszéljünk a „véres grófnő legendájáról”.

         Az 1560-ban született Báthori Erzsébet Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem unokahúga volt.  Az apja Báthori György lelkész volt. A férjével, Györggyel közeli rokoni kapcsolatban álló anya, Báthori Anna – aki éppen úgy, mint a lánya, boszorkánysággal és mágiával foglalkozott – Báthori István király testvére volt. Alig tizenhét évesen, 1575. május 8-án a grófnő férjhez ment a varannói várban, az arisztokrata származású Nádasdy Ferenchez, a magyar hadsereg főkapitányához. A házastársak birtokába került számos föld, birtok, például a varannói és dévényi vár, valamint pozsonyi és bécsi kastélyok is.

         A kor amelyben éltek tele volt a törökök ellen folyó tizenöt éves háború (1590-1605) nyugtalanságával, pusztításával és tűzvészeivel. Felégetett falvak, árvák, és könnyek szimbolizálták azt az időszakot, amelyben Báthori Erzsébet a színre lépett. Az embertelen tettei csak növelték az ott élő lakosság szenvedését. Ez a korszak rendkívül „kényelmes” volt a tettei számára. Áldozatai között voltak árvák, akiket senki nem keresett, ha nyomuk veszett, vagy polgári családból származó lányok, akiket a grófnő várainál helyeztek el megfelelő nevelés céljából. A „véres grófnő” gyakran utazott, amelynek révén megszerezte következő a áldozatokat. A jelenléte egy adott helyen valójában a lehetséges halál veszélyét jelentette minden lánynak és fiatal feleségének. Az őrei csábítottak, elraboltak és vettek szűzlányokat, akik majd tantaloszi kínokat álltak ki. Néhányukat a grófnő várainak titkos kamráiban helyezték el, ahol bezárva várták szomorú halálukat. Ezt mindig akkor következett be, amikor Báthori E. megjelent. Források szerint a grófnő végezte el a kínzásokat, ami majdnem negyed évszázad alatt (1585-1610) szinte nyílt titok lett. Mindeközben öt gyereket szült és férje Nádasdy Ferenc tudatában volt ez egész ügynek. Báthori Erzsébet hanyatlásának kezdete 1610 decemberben volt, mikor a magyar nádor (helyi bírósági tisztviselő) VII. Thurzó György tetten érte őt, amint egy árvát kínzott, mikor is meglepetésszerűen látogatást tett nála a csejteji várkastélyban. Így meggyőződött az arisztokrata kegyetlenségéről is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azonnal szóbeli intézkedést hozott, amely szerint a cejteji vár a grófnő börtöne lett élete végéig. 1611. január 11-én Nagybiccsén VII. Thurzó György megnyitott egy bírósági tárgyalást Báthori Erzsébet kínzásainak ügyében. A bíróság 24 személyből állt és kb. 200 tanút hallgatták ki. A nyilatkozataikból az következett, hogy „a véres grófnő” szinte véresre korbácsolta az áldozatait, lapáttal megverte, forró vasrudat helyezett a hüvelyükbe és jeges víz alá nyomott le meztelen nőket. Az egyik tanú, Ján Kun ezt mondta: „Hallottam, hogy forró vízzel teli kádba helyeztette lányokat, hátukból kitépte az izmokat és az ízületeknél kicsavarta a kezüket.” Egy sárvári nő pedig arról beszélt, hogy „Báthori E. tűket dugott áldozatainak a  körme alá, ami után felhevített kulcsokat tett a testükre.” Dezső Benedek sárvári udvaronc a történetét szemtanúként mutatta be. Beszámolása szerint a véres grófnő meztelenre vetkőztette az áldozatait, bedöfött egy kést kezükbe és gyertyával addig égette, amíg meghaltak. A lányoknak meztelenül kellett állniuk a nő előtt. Önmaga korbácsolta és éheztette őket, valamint kivágott testük hátsó részéből egy darabot, amit az áldozatnak meg kellett ennie. Az arisztokrata nő által írt magánjegyzék szerint, melyet később találtak meg, mintegy 650 meggyilkolt áldozat volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Báthori Erzsébet soha nem állt bíróság elé és 53 évesen halt meg három év börtön után, melyet egy szűk kamrában töltött el. Csak három őrrel és egy nővel érintkezett, aki az ételt hozta neki. 1614. augusztus 14-én szürkületkor halt meg és négy nap múlva temették el a csejteji templomban. Részletesebb információt a haláláról Staniszló Thurzó (olomouci püspök) 1614. augusztus 25-ei levelében lehet találni, melyet Thurzó Györgynek címzett: Este panaszkodott az őrnek, hogy hideg a keze. Általában a fej alá tett párnát akkor este a lába alá tette. Azt mondják, hogy buzgón imádkozott és énekelt. Lehet, hogy halála előtt egy pár órával könyörületet kezdett érezni az áldozatai felé és a tettei miatt.

         Az elismert szlovák történész és levéltáros Jozef Kočis (1928-2013) egy kutatást végzett Báthori Erzsébet egészségéről és beszámíthatóságáról, és az összegyűjtött iratok alapján egyértelműen megállapította a grófnő teljes felelősségét a kínzásokért.

24 October 2019

LÁTOGASS EL A VISEGRAD COETUS ASSOCIATION:

 

 

 

 

 

wegry

 

 




Handlowa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÁMOGASS MINKET ÉS ADOMÁNYOZZ!

Bankszámlaszám:

PL 19 1600 1462 1828 2254 4000 0001